Tomi harca, két transzplantáció 12 nap alatt 7 műtét

Tomi 2024, június 4-én született és alig volt még egy hónapos, amikor élete nagy harcát megkezdte a betegséggel.

Három hetes volt, amikor vizsgálatok azt mutatták, hogy mája megbetegedett és nem tud regenerálódni, korai transzplantációra van szüksége. A műtétet az UKE Hamburg-Eppendorf-i klinikán fogják elvégezni.

Mikor ezt a család megtudta felvette a kapcsolatot az „Egy szív a gyermekekért” Alapítvánnyal, az alapítvány sokat segített, támogatási kérelmünket befogadta. Judit minden szükséges információt megadott. Kint tartózkodásunk alatt rendszeresen érdeklődött hogylétünk felől. Szavai lelkileg mindig feltöltötték a családot. Támogatásuk óriási terhet vett le a vállukról, melyet meg is hosszabbítottak az elhúzódó transzplantáció miatt.

Az indulás napja 2025. január 28-a volt, 29-én kellett a klinikán jelentkezni. Sok komplikáció adódott a vizsgálatok kiderítették, hogy sem az édesapa, sem az édesanya nem lehet donor. Tomi várólistára került. A hosszú várakozás alatt sok segítséget kaptak Emesétől, aki végig járta velük a beszélgetések rögös útját, ő volt a tolmács. Hosszú ideig nem találkozhattak Lénával, Tomi testvérével, aki áprilisban a családdal kiutazott Hamburgba. A látogatás mindenkire nagyon jó hatással volt.

Májusban Tomi állapota romlásnak indult. Június 2-án ajánlat érkezett 20:20 kísérték be Tomit a műtőbe. Június 3-án kora reggel lehetett bemenni hozzá az intenzív osztályra, rengeteg monitor működött, kb. húsz féle infúziót kapott, mindenhol kábelek, csövek csatlakoztak a kis testéhez, erre a „látványra” nem lehet felkészülni. Június 5-én az ultrahang vizsgálat problémát jelzett. Újabb műtétre volt szükség. A májartériában rög alakult ki, el kellett távolítani. Június 6-án újabb vérrögöt távolítottak el. Június 7-én harmadszorra is vérrög keletkezett, újra műtötték, Tominak új májra lett szüksége, mert mindig újabb és újabb vérrögök fognak képződni, az artériát nem tudják, és nincs is értelme többször műteni. Felkerült a HU listára, sürgősségi listát jelent. Állapota kritikusan stabil volt. Június 10-én óriási fájdalmai lettek, nagyon keservesen sírt. Feltáró műtétet végeztek, kiderült bélperforáció alakult ki, összevarrták a lyukadást, de ezek után pocakját már nem merték bezárni. Június 11-én érkezett egy új ajánlat. Tomi új, második májat kapott. A beavatkozás komplikációmentes volt, műtét után értékei jól alakultak.

Június 19-én először mosolygott újra. Az intenzíven töltött bő 3 hét nagyon embert próbáló volt, mind fizikailag, mind lelkileg. 12 nap alatt 7 műtéten volt túl Tomi. A családot is nagyon megviselte ez az időszak a környezet nem kedvezett a nyugodtságnak: más családok küzdelmei, veszteségei is mély nyomot hagynak mindenkiben. A szülői tehetetlenség, az aggodalom, a várakozás sajnos mind párban járnak, csak a remény, a bizalom és a hit maradt. Már-már az orvosok sem akarták elhinni, hogy ennyi műtét utáni komplikáció keletkezett, de mindig időben észlelték a bajt és gyorsan reagáltak, így sikerült Tomi életét megmenteniük. Hatalmas erőfeszítéssel megmentették Tomit, a szülei nagyon-nagyon hálásak érte. A dolgok szerencsére mindezek után jó irányba haladtak tovább.

Június 25-től Tomi már a K3 osztályon gyógyult. Sikerült legyőznie a gyógyszerek okozta elvonási tüneteket is. Fizioterapeuta segítette izmait újra működésbe hozni. Mozgása a régi lett, hasra tudott fordulni, segítséggel újra ült, miután minden kivezetést eltávolítottak a kis testéből. Jól aludt, jól evett, közérzete nagyon jó lett, sokat mosolygott és játszott. Szülei alig hittek a szemünknek, hogy ilyen rövid időn belül, ilyen sokat tudott javulni, jól volt, minden értéke megfelelő lett.  Az események felgyorsultak: június 15-én az orvosok azt mondták, „Ha tudnak, akár holnap haza is repülhetnek.”. Azzal a lendülettel: július 15-én a család kiköltözött a kórházból a Ronald házba, július 16-án összepakoltak, átadták az apartmant és már repültek is haza.

5 és fél hónapot töltöttek Hamburgban.

Ennyi megpróbáltatás után, Tomi mosolyog, sikong, gyarapszik, jól érzi magát. A kis Harcos végig küzdött, nem adta fel.

Most pedig egy idézet a családtól, akik végig élték ezt az embert próbáló időszakot:

„Köszönjük családunknak, hogy összefogva minden erejükkel támogattak bennünket, és végig átsegítettek minket minden nehézségen. Szerencsések vagyunk, hogy nagy családunk van, óriási szívvel. Mellettünk voltak a bajban, velünk aggódtak és később velünk örültek.

Valamint mindenki másnak, aki hozzájárult Tomi gyógyulásához. Köszönettel tartozunk: a debreceni kórházak dolgozóinak; Dr. Papp Jenő háziorvosnak; Flenderné Muszil Éva védőnőnek; a Kígyó Patika dolgozóinak; a Bókay Gyermekklinika dolgozóinak, kiemelve Dr. Dezsőfi Antalnak és Dr. Perneczky Andreának; Dr. Kelenhegyi Juditnak és az Egy Szív a Gyermekekért Alapítványnak; Emesének és Meikénak; a Ronald McDonald Ház dolgozóinak; az UKE ORVOSAInak, akik megmentették Tomi életét, ápolóinak, dolgozóinak; ismerőseinknek; barátainknak.

Minden támogatás, jókívánság közelebb vitt bennünket az elérendő célhoz, és erőt adott nekünk ezen a hosszú úton.”

Köszönjük!

Kitartást kívánunk sorstársainknak!